Az 2020-as Balatonkerülő Szólóvitorlázó verseny elmaradt felkészítő futamait igyekszik ellensúlyozni a mezőny a Fa Nándor által meghirdetett júniusi páros versennyel.
Az idei szólóvitorlázó szezon is csak a vírusidőszakra érvényes kötelezvényektől függött, azaz épp csak vízen vannak a hajók és hajósaik. A hajókategóriák a Keszthely-Kenese szóló kiírásának megfelelően 8méter és 10 méter nyitott hajók lehetnek. A páros edzésre a szólóversenyző egy segítő csapattaggal nevezhet és vihet a hajóban. A Keleti-medencében zajló, bójakerülésekkel bonyolított edzőfutam mind a hajók, mind a hajósok technikai felmérését, és fizikai “felkészülésüket” szolgálja.
Fa Nándorral készült két telefon-interjúnkat itt hallhatják:
1/ miről is szól a vezetett páros edzés?
2/ rövid elemzés az edzés tanulságairól
Varga Lajos – a NELSON 8m nyitott kormányosának rövid összefoglalója tanulságokkal – és egy plusz tőkesúlynyi hínárcsomaggal
2020 Négykezes edzés Nelsonos szemmel – itt olvasható:
A szél az előrejelzés szerint 10-28 csomó között viszonylag nagy lyukakkal érkezett meg. Előzetes döntésünknek megfelelően a bevállalósabb genakkeres indulást választottuk azzal a céllal, hogy a part alatti forgolódósabb, pöffösebb szélből lejjebb kerüljünk. Tervünk szerint egyharmad víznél vettük le a genakkert, ami az elakadó luvszár miatt nem ment simán. A vitorlát a vízre engedtük és onnan rántottuk be. A mezőny magas alapsebessége miatt az addig megszerzett előnyből háromszáz méteres hátrány lett. A code zerós menetben jó sebességgel zárkóztunk, de egy téves szögmeghatározás miatt mélyebbre vitorláztunk az indokoltnál, ami az aligai fordulóhoz közeledve fokra váltásra kényszerített bennünket.
Aliga-Almádi
Hosszú jobbcsapásos krajc erős szélben, de néha kifejezetten nagy gyengülésekkel. A tó közepétől felfelé viharfockot húztunk, ami rövid ideig jobb egyensúlyt adott, majd visszaváltottunk fokra.
Almádinál a hajó nem fordult meg, így túlvitorlázásra és halzolásra kényszerültünk, amint később tisztán kiderült, ekkorra mérhetetlen mennyiségű hínárt cipeltünk.
Almáditól Tihany felé a hajó legnagyobb erőssége, a rohanós siklatás, nem tudott elindulni a hatalmas hínárvontatmány miatt. 15-20 perc vacillálás után Ákos vízbeugrott és leengedett fok mellett leszedte a hínárt. A hajó újra megindult. A szög a vártnál élesebb lett, így a szél csak egy-egy rövidebb DSS rohanást tett lehetővé.
Tihanytól felfelé 10-12 csomó között siklattunk a nyugatiasabb iránynak köszönhetően. A befutónál újabb kazal hínárba szaladva a hajó sodródni kezdett és elcsúsztunk a vonal mellett. Fordulás ismét reménytelen. Halzolás, foklevétel, visszahúzás, a beevickélés maradt hátra.
Nagyon jó, és a fő versenyek előtt hasznos napon vagyunk túl, a tapasztalatokat listázzuk és feldolgozzuk.
A Tavon sok egyidejű verseny volt, az élénk, sokszor erős szélben jó meneteket láttunk.
Gratulálunk a Tantál párosnak és minden indulónak.
AZ EDZŐFUTAM “győztese” a TANTÁL, 8m nyitott hajó,
kormányos: Fazekas Gábor
A Tantál kormányosának írása:
Az edzőfutamot megelőző nap délelőttjére a másnaphoz hasonló irányú, bár gyengébb, mégis akár 18-20 csomóra is felfutó, pöffös szelet ígértek (mi mást a Balatonra?),így ‘az edzést megelőző edzést” hirdettünk magunknak Balázzsal, amelyhez Juhász Gyuri csatlakozott a DSS-es Kolibrivel és a “kölcsön” Zsombival… kíváncsiak voltunk hogy test a test ellen mit tud az Allrounder Tantál és a bőszélre hangolt Kolibri.
Csopak-Aliga volt a sprintfutam, nemcsak a célból hogy kiderüljön, mennyi hátrányt fogunk gyűjteni ezen a szakaszon másnap a broad reaching körülmények közt a DSS-es hajókkal szemben, de az is hogy megtaláljuk-e Aligát hiszen nem bővelkedik a domborzata jellegzetességekben.
Az első felismerés az elképesztő mennyiségű hínár volt amely Füredet elhagyva az őserdő sűrűségét is meghazudtoló mennyiségben tette kínkeservessé az északi parton való vitorlázást….
Másnap ezen tény, illetve az ilyen irányú szelek partközeli, várható kihagyásai és akár 50-60 fokos forgolódása okán, egyértelmű volt hogy amint lehet, el kell szakadni a parttól, irány a tiszta szél és tiszta víz, persze vigyázva hogy csak a kellő magasságot veszítsük el hiszen a várható 20+ csomós szelek még a Code vitorlával is 120-140 fokos TWA-ra kényszeríthetik a hajót amely irány inkább Siófok mint Aliga….ráadásul villámgyorsan oda lehet érni 14 csomó feletti hajósebességgel ahonnan visszajönni várhatóan kínkeserves, lassú és hosszú is egyben.Így bármennyire is élveztük a rajt utáni első pöffökben való rohanást, siklatást a hullámok tetején majd egy-egy elkerülhetetlen nose-dive-ot, hamarosan jött a Genoua és az egyes reffen rohantunk tovább Aliga felé, immár jó 30-40 fokkal élesebben, kicsit a bója fölé tartva, számítva rá hogy a partközelben lepörög + a hajót is ejteni kell majd a betekeréshez.
A taktika bejött, elsőként vettük a Nándi hajóját (mint bója), nem fordultunk ki, kíváncsiak voltunk hogy bírjuk-e az 1-es reffen és sima jib-el az upwind-et illetve a part alatt akartunk elbújni az akkorra már jelentős hullámok elől.Gyorsan világossá vált hogy a 18 csomós alapszélre 25 csomós ráfújások kikényszerítik a 2-es reffet:le is jött, majd a egyértelmű lepörgésre ráfordultunk és irány Almádi.Bármennyire is jónak tűnt, tudtuk hogy ez nem layline, Almádinál a Fűzfőiből kifújó le fog minket csavarni de kivártunk hogy lássuk mennyit és különben is:25 csomóban sok minden megy simán de a forduló biztosan nem…sebaj, az első gyengülésben átdobjuk, jött a gondolat..csak a gyengülés nem.Így beértünk az Almádi előtti hinarasba ahol a kielre tekeredett mázsányi hínár miatt végképp ellehetetlenült a forduló..végül egy tolatással, felborulással és stabil oldalfekvéssel fűszerezett piruett keretében sikerült ráfordulni a bójára ahol ugyanezt megismételve (ekkor már rutinból fetrengve) végre irány Tihany…a hajó kormányozhatatlan volt, a pöffökben a gyorsulás helyett folyamatosan eldőltünk így (újra) nekiálltunk aprítani a kiel száron a mázsás hinarat míg be nem kellett ismernünk hogy ez nem fog menni, sokat leszedtünk de a bulbát is teljesen beborította a rettenetes mennyiségű hínár.
Hátranéztünk és csak bízni tudtunk benne hogy a jelentős előnyünket valahogy csak megtartjuk majd (hiszen másoknak is bele kell vitorláznia a dzsungelbe) még akkor is ha 8-10 csomónál nagyobb sebességet nem tudtunk kiimádkozni a hajóból. Ekkor már Balázs vette kézbe a kormányt, nálam elszakadt a cérna.
Újra elsőként érkeztünk a THE elé ahol a Nándi legnagyobb megdöbbenésére kb 150 méterrel túl és 80 méterrel magasabbra vitorláztunk a kardinálisnál. Ő nem tudhatta, mi viszont igen hogy ilyen mennyiségű hínárral a kiel-en könnyedén nekimehetünk/nekisodródhatunk a forduló közben az acél “bójának”,így jobb a békesség alapon egy szakmailag elfogadhatatlan, azonban igen biztonságos fordulót követően megcéloztuk Csopakot… pontosabban az MVM-et hogy az előre 8,oldalra/leeway-be 4 csomós sebességünkkel befussunk…elegánsan, ahogy az autósport egyik alfajában, a drift-elésben szokás: kilincsel előre…
Pillanatképek – foto©fahajó
