Baric Ádám elemzése:
Az idei Vendee Globe különlegesen szoros befutót hozott, az élmezőny 9 hajója szinte az utolsó mérföldekig együtt haladt a cél felé. Sokat találgattuk, ki lehet a végső győztes, különösen annak fényében, hogy 3 versenyző – a vízen meglévő különbségekhez képest – jelentős időjóváírást hordozott a tarsolyában.
Az Észak-atlanti menetben Louis Burton a többiektől merőben eltérő, nyugatibb útvonalat választott, aminek kifizetődése erősen kérdéses volt. A versenyközpontban a megfelelő routing programmal és kiváló meteorológusok segítségével bizonyára folyamatosan számolgatták a lehetséges érkezési időket (ETA), de erről a nagyközönséget részleteiben nem tájékoztatták, így muszáj volt saját megoldáshoz folyamodni…
Január 20-án kezdtük el számolgatni az esélyeket, amikor a mezőny a Zöld foki szigetek szélességében járt. Naponta kétszer szedtük le a pozíciókat a hivatalos tracking oldalról, és a virtuális offshore vitorlázók körében népszerű routing alkalmazással mértük az egységek várható érkezési idejét. Ezt aztán korrigáltuk a jóváírásokkal. Így napról napra látszott, kinek melyik helyezésre van esélye, milyen befutási sorrendben, és hogy a jóváírások utáni eredmény kinek hoz majd sokat és kitől vesz el a helyezések tekintetében. Miután már beért mind a 9 megfigyelt hajó, megosztjuk tapasztalatainkat.
Ami a győztest illeti, 24-e reggel óta folyamatosan Yannick győzelme mutatkozott. Az azt megelőző napokban is végig a dobogóra vártuk, de az utolsó három napban gyakorlatilag biztosra volt vehető, hogy övé lesz a serleg. Ami még biztosabban látszott, hogy Benjamin lesz a kilencedik, és Thomas lesz a hatodik. Utóbbi talán meglepő lehet, de ő pont úgy helyezkedett a jóváírással bíró versenytársaihoz képest, hogy ez a hatodik hely rezdületlenül állt neki a megfigyelt időszak teljes hosszában.
Az időszak elején, tehát amikor még bőven nyugatabbra hajózott a többiektől, Louis Burton taktikája nyerőnek tűnt, de aztán virtuálisan visszaszorult egy dobogóesélyes szintre, végül ötödiknek, ahonnan aztán a szeleknek és egy halászhajónak köszönhetően mégis vissza tudott lépni a harmadik helyre.
A befutó éjszakáján halászhajóval üköző Boris ugyan 22-én győztesnek is látszott, de aztán stabilan kibérelte magának a harmadik pozíciót. Az ütközésben megsérült hajójával viszont annyira lelassulva tudta csak megtenni az utolsó 90 mérföldet, hogy ketten is megelőzték. Így ő lett – Benjamin mellett- az a versenyző, aki ugyanazzal a helyezéssel zárt, amiben ténylegesen befutott, ötödikként.
Charlie Dalin ugyan a vízen végi az első-második helyen érkezőnek látszott, de a várható idők alapján úgy tűnt, végül a dobogóra sem ér majd fel. Ez 26-án változott, onnantól kezdve biztos másodikként láttuk őt.
A Giancarlo és Damien közötti különbség végig percekben volt mérhető, általában Damien javára, többször holtverseny szerű eredménnyel, és habár épp az utolsó mérési pontunkon, 27-én délelőtt fordult Giancarlo javára a mérleg, Damien kiváló hajrája visszabillentette azt.
Talán nem véletlen, hogy a legnagyobb hullámokat ebben az eredményváróban is éppen Jean Le Cam produkálta. Dobogósként láttuk először, majd visszacsúszni látszott az ötödik helyre, de aztán 23-án este abszolút győztesként mutatták a számok. Ekkor már jelentős lemaradásban volt az élen állókhoz képest, az időjóváírása önmagában nem lett volna elég akkora hátrány ledolgozásához. Ám az akkori előrejelzés igen kedvezőnek látszott a szempontjából: az élmezőnynek csendesedést, neki erősödést jelzett. Aztán ez gyorsan változott, és óráról órára csúszott vissza ismét az ötödik helyig. Boris ütközése hozta el neki a végső 4. helyet.
Kalkulált befutási sorrend:
Helyezések a jóváírásokkal együtt:
Ez pedig azt mutatja, hogy kik számíthattak nagy nyerésre és ki vesztésre a jóváírások miatt:
