Úgy kezdődött, hogy a Nándor iránt egyre erősödő érdeklődés miatt feltettük a szóló_fb követőknek az alább – a lap alján található az első bejegyzés e témában – kérdéseket, amire egyértelmű volt, hogy IGEN , kezdjünk bele. Így blog-szerűen, alább olvashatják Fa Nándor hajónapló bejegyzéseit és a hajón teljesítő csapat történeteit és fotóit.
ONYVA77 magyar zászló alatt versenyző csapat
ARC2025 ONYVA77 Fa Nándor hajónapló bejegyzések:
az út emlékét őrző Transz-Atlanti relikviák
ÉS ITT A VÉGE – DEC. 10-ÉN, HELYI IDŐ SZERINTI DÉLUTÁN BEFUTOTT A SAINT LUCIA-i CÉLVONALRA AZ ONYVA77. BRAVÓ FIATALOK!
A “RACING ALL” DIVIZÓBAN 7. HELYEZÉS, ÖSSZESEN 144 HAJÓBÓL 58. HELY. ARC2025 ÓCEÁN ÁTKELÉSÜK IDEJE: 17 NAP 3 Ó 54MP
BRAVÓ FIÚK! KÖSZÖNJÜK FA NÁNDORNAK A HAJÓNAPLÓKAT!
12.10. 17. nap, Íme, itt az utolsó ARC2025 óceán-átkelő beszámoló:
Az este tiszta volt és gyönyörű. Mögöttünk csak a távolban látszottak fellegek a horizonton, előttünk viszont tornyosultak, mint az Alpok hegyei, de kellő távolságban és mennek előlünk. A hold már csak a fele önmagának és az éjszaka közepén jön. Hosszú, igazi sötétség, csillagfény az útitársunk, bár a napnyugta narancssárga derengése még sokáig festi a sötétet nyugaton. Mire magunk maradunk a csillagokkal, kezd fölöttünk is kicsapódni – eleinte több kis felleg, majd egyre nagyobbak és végül a nyakunkba szakad az egész. Arra ugrok, hogy Petiék vadul csörlőzik be a fockot, 30 cs-s szél visít, de mire elrendeznek mindent már visszaáll 25-re, fock vissza. Jól haladunk a kevéske ellopott szél ellenére, és arra ösztönzi a fiúkat, hogy óránként nézzék a még előttünk lévő távot. Nem mintha egyértelmű lenne a vágy a vége után, inkább csak kellemes, izgalmas időtöltés ügyeletben.
Hajnalra már 50 SN-en belül vagyunk és – mily meglepő – egyre fogy.
Kint az egész banda, kézről kézre jár a távcső, mindenki elsőnek akarja meglátni a szárazföldet. Zolit áthúznák a gerinc alatt, ha a Santa Maria fedélzetén lenne Kolombus alatt, mert elnézi. Mondja, hogy ott!, de nincs ott más, csak egy felleg.
A közelünkben van két ARC-s hajó, egyik előttünk, a másik mögöttünk. Egy ideig követem, hogy változik a távolság hozzájuk képest, de aztán befagy az AIS, mindegyik ottragad egy ponton. Így könnyen vagyunk a leggyorsabbak.
Zoli időről időre fölé hajol egy papírtérképnek, számol, körzővel lép és dokumentálja az utat, ahogy a régi szép időkben mi is tettük a St. Jupáton.
Ő úgy nosztalgiázik, hogy csinálja, én pedig, ahogy nézem.
A délelőtt, egyenletes szélben, haladással, szikrázó napsütésben, már a megérkezésre való felkészülés jegyében zajlik. Fölszereltük Zolival a nagy, címeres nemzeti lobogót a tartalék URH antennára, van úgy 1 x 1 m-es, fölhúztam az árbócra a verseny kötelező lobogóját, ettünk, ittunk és figyeljük – most már a horizonton is – a körülöttünk közelítő hajókat. Tanulmányoztam az öbölbe való bevitorlázás mikéntjét, ezen már ne veszítsünk egy percet se. Jött ez abból, hogy látom az AIS-en az egyik előttünk beérkező hajót, amelyik kicsit elsodródott és úgy cirkál a vonal felé.
Így, hét mérfölddel a célvonaltól, már megvonom magamban a mérleget az elmúlt 17 napról, a közel 3000 mérföldről az Óceánon át. Büszkeséget érzek, mint mindig ilyenkor: Visszahoztam mindent és mindenkit biztonságban.
Ennél többet nem terveztem, nem vágytam, köszönöm a sorsnak ezt a kegyet is!
12.09. 16. nap Az ember mindig úgy gondolja, hogy ennél rosszabb már nem lehet, de a múlt éjszaka azért viszi a pálmát. Este zivatar, majd leálló szél, csattogás, gyenge haladás, rövid ideig éjszakai gennakerezés, majd A2 le, 3 perc múlva 32 cs-s szél visít. Ha kicsit késünk a levétellel, ami éjszaka könnyen megtörténhet, akkor darabokban szedegetjük le. A rutin és némi szerencse azért megóvott bennünket ettől az élménytől. Éjfél után zivatar, majd kis haladás, de nem jó irányban, majd egy zivatar csomag locsogó záporral. Hajnalban annyira elmentünk az iránytól, hogy ki kellett halzolni.
Most itt vagyunk, lassan vissza kel venni a korábbi irányt, hogy a célra haladjunk. Kisütött a nap, de várjuk a taktikai pillanatot, amikor a másik csapáson már elkerülhetjük a maradék zivatarokat. Mögöttük egyelőre tiszta idő látszik. 225 SM van hátra.Visszatértünk az irányhoz a lehető legjobb pillanatban, de ez itt és most nem meghatározható. Folyamatosan keletkeznek fellegek a semmiből és rohannak szélirányban. Szerencsére nem ölik a szelet, tudunk a vonalon haladni, jobban is, mint a pötty. Kint száradnak az éjszaka elázott ruhadarabok, bent pihennek a viselőik.
Élénk a szél, igazán jól haladunk és mégis ez most olyan, mintha kitört volna a béke.Én a nappali kabinrész baloldali ülőrészén alszom, ami napok óta dől befelé, vagyis le akar dobni magáról. Félálomban érzem, hogy billen a hajó, mind jobban, aztán amikor a legnagyobb a dőlés zökken egyet egy hullámban. Ha addig nem esnék le, a vége garantálja. Ezt úgy védem ki, hogy a nadrágszíjamat rákötöttem a vantnitartóra, majd a jobb csuklómra tekerve álmomban is megtartom magam. Érdekes módja a pihenésnek, de itt most erre van lehetőség. A többi alternatíva sem jobb, csak más. Már mindenki kialakította a pihenési szokását, nincs értelme váltogatni.
A hirtelen jött szélrohamokat kellene kicsit jobban kezelni, aminek tud lenni előnye is és kockázata is. Érezzük, látjuk, halljuk, hogy megjött egy 30 cs körüli erősödés, ilyenkor gyorsan feltekerjük a genuát, mert együtt a nagyvitorlával sok is és a hajót elkezdi forgatni a hullámok között. Lekezeli valamennyire a pilot, de mindig késve. Az volna az üdvös, hogy nem nyúlunk a vitorlákhoz, kézbe vesszük a kormányt és stabil kézzel megvitorlázzuk a rövid, intenzív szélrohamokat. Na, a stabil kéz, ez a kérdés most ebben a csapatban. Nem kockáztatunk, mert egy nem előkészített, spontán halz (vitorla átvágódás) nagy bajokat tudna okozni.
Mostanra – helyi déltáj – teljesen kitisztult az ég, maradt 15 – 20 cs-s háromnegyed szelünk, békésen, de jó tempóban haladunk. Ugyan, itt az ember sosem tudhatja, hogy mit hoz a következő óra, este, az a biztos, ami már megtörtént. De annak azért örülhetünk, hogy a reggeli felhőáradatot egy nagyon szép, jó haladást hozó, ajándék nappal követte, ami még tart.Kinéztem, és még mindig hibátlan, passzátos bárányfelhők vannak az égen, nem kezdtek el gyülekezni. Majd naplemente után, a lehűlő levegőből csapódnak ki ezek a zivatarfelhők, de most még semmi jele.
Az egész csapat kint a kormányállásban. Van, aki olvas, van, aki szunyókál, és van, aki csak úgy élvezi a csöndes suhanást a hullámok között. Valahogy most nincs az a fullasztó meleg, kellemes szellő simogatja az ember odakint. Én nem megyek ki, csak ha muszáj, bújok a napsütés elől. Túl sok UV gyűlt már össze a bőrömben.A csapat már megakadályozhatatlanul készül a parti örömökre, mint fürdés, egy hideg sör, majd a hazatérés. Ez a reális tervek és a routing szerint holnap délután megtörténhet.
Az ajándék napnak kaptunk egy ajándék estéjét is. Először is kint összeültünk egy vacsorára, majd hosszan beszélgettünk. Messze előttünk látszanak felhőtömbök, de azok elmenőben talán nem zavarnak bele a szeleinkbe. Szél felől egyelőre még nem látszik ellenséges gyülekezés, fölöttünk a naplemente ezer színében. Sötétkéktől a lilán át a narancssárga felé minden színárnyalat. Lenyűgöző.Az lenne a szerencse, ha tudnánk békésen, folyamatosan haladni, nem kényszerülnénk bele megállásba vagy rossz irányba.A fiúk számolják, hogy hány ügyelet még, hányszor a kormánynál, hányszor a “shotton”.
12.10. reggele
ARC2025 OnyVa77 – 100 tengeri mérföldön belül a cél, Saint Lucia. Az 50 lábas, magyar zászló alatt versenyző vitorláshajó érkezése Fa Nándorral skipperrel ma délutánra várható a finish vonalára.*ugyancsak ma, perceken belül célba ér a vegyes, svéd – magyar csapat, angol lobogó alatt, a cruising A divízióban versenyző, 76 lábas Sunday morning, az ötfős csapat tagjaként dr Gellér László professzorral, a MVSZ elnökével, a skipper Várkonyi Attila. Gratulálunk. Nagy találkozás lesz ma a kikötőben.
Screenshot 
Screenshot 
Screenshot 
Screenshot
12.08. 15. nap
Pont úgy, ahogy tegnap este, most is leszedette velünk az A2-t egy gyorsan fölénk szaladó felhő. Haladunk 8 cs körül így is, és békés a menet. A fiúk kint ügyeletben, van, aki főz, olvas, pihen. Most még este van, 480 sm hátra, van 2 órányi járás a visszahalzolásig, ami már a hosszú finis lesz. Visszahalzoltunk, és mindjárt kaptunk is egy erős felhősödéssel járó szélváltást. Vártuk, reméltük, hogy tudjunk vele a célra tartani. Az eleje kicsit erősebb volt a jelzettnél, de most reggelre gyengébb lett. Szép tiszta idővel fogadott bennünket a reggel és jól haladással.
Délelőtt körbe ültük a kormányállást és kitárgyaltuk a helyzetünket így 15 nap vitorlázás után, két nappal az érkezés előtt. Leginkább az volt érdekes, hogy ki mit várt előzetesen az úttól, illetve a társaitól. Mit fedeztünk fel magunkban és a társainkban, van-e a menetnek a saját részünkre, illetve bárki más számára hasznosítható tapasztalata. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy hat ifjú, némi balatoni tapasztalattal rendelkező diák nekilódul az Óceánnak, hogyan teljesítenek, hogyan élik meg. Bárhonnét nézzük, nagy az ugrás, amit csupán intelligenciával, rátermettséggel, motivációval és közösségi szellemmel lehet kitölteni. Bár az idő fogja a kérdéseket megválaszolni akár maguknak, akár a külvilágnak, de azért lényeges aspektus, hogy a résztvevők hogyan élték meg. Itt és most egybehangzóan pozitív megélésről számoltak be a fiúk, bár nehéz megfogalmazni, hogy előzetesen mit vártak el, és ahhoz képest mit kaptak.
Nagyon is pozitív a visszajelzésük a megélt időszak megítélésében, valamint az egymáshoz való kapcsolataikban. Lehetne olyan forgatókönyv is, hogy korábbi tartalmas kollégiumi kapcsolatok robbannak szét, intelligens és toleráns megközelítéssel megy mindegyik tovább valamerre, maga mögé helyezve a tapasztalatokat. Én most úgy látom, hogy ezek a fiúk kapnak egy olyan közösségi élményt, ami hosszabb távra összeköti őket.
Jó látni, hogy most is gyorsabbak vagyunk a routingnál, előbbre járunk, mint a pötty. Ez sem jó, mert így nem teljesen igazak a manőver időpontok, pozíciók, de ez itt már nem bír jelentőséggel, egyenes vonalban haladunk a cél felé, ami most 360 SM tőlünk. Ez kb. 2 nap még.Délután gennaker föl, 2 óráig szépen haladunk vele, aztán nagy zivatar érkezik, gennaker le.
Nagyvitorla és fock a szett jelenleg, várjuk, hogy mi alakul ki az elvonult zivatar mögött. Néha csak percek és fúj valami, néha egy óra is lehet, amíg visszajön valami. Most lassan alakul, de nem álltunk meg teljesen, csak kicsit.Késő délután már – helyi idő szerint – mire visszahúzhatjuk az A2-t. Nem igazán jó irányba és nem igazán jó sebességgel, de haladunk.Minél közelebb van az ember a célhoz, annál nehezebben éli meg az ilyen lyukakat. Miért pont itt, akkora ez az Óceán, mehetne bárhova. Pont a mi arcunkba öli meg a szelet. Tanít bennünket, alázatra, az biztos. 325 mérföld van hátra, majd elkopik ez is valahogy.
12.07. vasárnap, 14. nap,
A teljes sötétedésig tartott a kompromisszum. Naplemente és a teljes besötétedés, – illetve a holdkelte és azt megelőző szórt fény keleten között – volt két óra csillagfényes sötétség. Fantasztikus, ahogy az ember magára marad az univerzummal. A frissülő szél levetette velünk az A2-t, így a stabilan, szépen csusszanó hajó kormányállásába kifeküdtünk négyen, lekapcsoltunk minden fényt és élveztük ezt az intim együttlétet a csillagokkal.
Mindegyikőnk gondolatai másfelé szárnyalnak, de egyben ugyanarra, a tér és az emberi lét felé. Kik vagyunk, miért vagyunk, mekkorák vagyunk? Ábel megállapítja mellettem magáról, hogy Ő bizony a porszem köbgyöke, én vigasztalom, hogy bizony unikálisak vagyunk az univerzumban, ami az ÉLET maga. A szerves anyag már magában unikális, de az élet, a megfoghatatlan ÉLET, az még annál is közeg-idegenebb a tisztán fizika és kémia vezérelte energia közegében.
És még amit nem tudunk, csak a transzcendenssel magyarázható. Vagyis hol van ebben a térben az alkotó Úr. Egyébként, részben itt a lelkünkben, az biztos.
550 SM-re vagyunk a céltól, ez 3 nap és 10 óra, amint a routing mondja. Két napja spórolunk a vízzel, mert már csak a készlet negyede maradt. Inkább most megfogjuk a fogyasztást, mint a végén csodálkozzunk. Ha három napot mondunk, én hat napra készülök, mert mindig történhet valami. A nass, és a kiegészítők már kifogytak, csak pár eddig nem preferált tételből maradt, ami most fog kifogyni. Liofilizált élelmiszerekből – reggeli és főétel – viszont van bőven, azokkal nem kell spórolni. Ezek viszont víz nélkül ehetetlenek, tehát vissza az egyes ponthoz!
Nagyon érzem a fiukon, de Zolin is a tartós tengeri lét hatását. Nekem nem új, de magamon is érzem. Pár nap után még arról volt szó, hogy mi van a külvilágban, ki nyeri a F1-et, mi lesz a vizsgákon. Most kicsit megérkeztek az Óceánra, benne vannak a természetben, ami lassan, de biztosan kiszippantja őket a hétköznapokból.
A hajón mindenki olvas, – szabadidejében. A Libri ellátott bennünket választásunk szerinti könyvekkel, vagyis kb 12 könyv köröz a hajóban. Az érdekesebbek körbejárnak. Hogy kinek, melyik érdekes, az már ízlés és érdeklődés kérdése. Mindenki a harmadik, negyedik, akár ötödik könyvnél tart. Mindre persze nem kerül sor, ahhoz rövid a verseny. Jut majd a hazarepülés idejére is némi kikapcsolódni való.
Az én listám:
– Pető Zoltán: Attila, az Ég Árnyéka,
– Paul Young: A Viskó,
– Márai S.: San Gennaro Vére,
- van még nekem a programon kívül, Csengey Dénes: Mezítlábas Szabadság-a.
Helyi délben kihalzoltunk a DNy-i irányból a másik Ny-ÉNy-i csapásra kb, 70 mérföld távra. Ezt javasolja a routing, hogy azt követően már a célegyenesen legyünk a sziget felé. Úgy néz ki, hogy az éjszaka első felében valamikor visszatérünk az előző és végső csapásra.
Jó lenne A2-t húzni, de rendre beerősödik a szél, mire elhatározzuk. Igaz, így alap-vitorlázattal is jobban haladunk, mint a pötty.
Mindenki megszőrösödött. Érkezés után készítünk gyorsan egy ilyen szőrös, expedíciós fotót, aztán mehetünk a szaniterbe, és vissza a civilizációba.
A fiúk megállapították, hogy az ember, mint természeti lény, nem jó szagú. Kb. kétnaponta leöntik magukat tengervízzel fürdés címen, de ez csak rövidtávú javulást eredményez. Gyorsan lett nagyon meleg, izzadunk bent, szétéget a nap kint, lehet választani. Az éjszaka hoz némi enyhülést.
Ismét lefordult a széljelző feje a rudján, az árbóc tetején, azért nincs megfelelő szélirányunk, ezzel szélre való kormányzásunk sem. Már nem megyek fel, ezzel már befejezzük így az utat, de felháborít ez a gyártói nyegleség. Odacsöppentenek egy pötty ragasztót, amivel emberek kimennek az óceánra. Nem mondom, hogy életeket kockáztatnak, de olyan, mintha egy autónak a kormánya így működne. Hol igen, hol nem.
Délután végre fölhúztuk az A2-t. Bár sokkal érzékenyebb a menet, de közel 2 csomóval gyorsabb. Fönntartjuk, amíg lehet, azzal is előbbre vagyunk.
12.05. 12. nap
Még éjszaka van, mikor újabb fejtörő jelentkezett a széljelzőtől. Megfordult a szélirány mutatása. Pont a tükörképet mutatja, mint ami van. A szélerő még rendben van, de a szélirány nincs. És jelenleg még ötlet sincs, hogy mitől és mi a megoldás. Ezzel persze a szélre való kormányzás is elveszett, maradt a kompasz mód. Kivilágosodik, és megpróbálom megkeresni az okot.
Juhász Mátéval whatsapp-on megbeszéltük a problémát és korrigáltuk, amennyire az softveresen lehetséges. Kénytelenek voltunk az eredeti kalibrációba belenyúlni, ami lehet most megoldás, de semmiképpen nem a végső.
Joó Máténak ma van a születésnapja. Zoli és a fiuk készültek ajándékkal és egy angyermek pezsgővel, szülinapi zenével. Szép volt, megtette a kellő hatást.
A legutóbbi motor indítás-leállításnál történt egy feltehetően megúszott, de jelentős hibázás. Kénytelen voltam összehívni a csapatot és tisztázni, hogy miért vagyunk itt. Ez nem az a hely, ahol büntetlenül lehet hibázni. Vagyis, sok minden belefér a kommunikációba, de az nem, hogy ügyeletben ne a feladatra koncentráljunk. Ez nem az a hely, ahol fél figyelemmel, dekoncentráltan lehet biztonságban lenni.
Muszáj nekik megérteni, hogy lehet bárhány, bárhonnét származó diplomájuk, az itt nem segít, nem oldja meg a feladatokat. Mindenki annyit ér, amennyire hibátlanul végrehajtja a feladatát. Sok van még hátra és nem veszíthetjük el a biztonságunkat figyelmetlenségből fakadó hibázásokon. Mindenki értette, úgy tűnt, hogy magukba szálltak, figyelnek a dolgukra a kikötőig. Onnét jöhet a bármi egyéb.
Szinte egész nap jól haladtunk aránylag gyenge szelekben genneker alatt. Estefelé aztán a szokásos felhők, kicsapódások, széltorzulások. Egy ideig még erőltettük a menetet, de egy felleg kíséretében lejött ránk 28 cs-s szél. Éltem a gyanúval, már az orrfedélzeten voltam amikor Boti jó reflexel ráengedett a behúzó kötélre, nem fektetett le. Ordítottam, hogy engedje tovább és már húztam is le a zoknit. Félútig jött is, de olyan erővel fújt bele, hogy ketten kellettünk Ralóval, hogy le is érjen. Beszedtem a helyére, de nem kötöttem még ki, hogy könnyen, gyorsan vissza tudjuk rántani, ha legyengül.
Megtörtént 20 perc elteltével, de további fenyegető fellegek visszatartottak az éjszakában. Telihold van, tisztán látszik minden, jó biztonsággal meg lehet ítélni, ha úgy néz ki. Egyelőre nem néz ki úgy, várnia kell a gennakernek az újabb bevetésre a zsákban.
12.06. 13. nap,
Reggelig, ugyan végig zivatar fellegek kíséretében, de szerencsésen, jól haladtunk. Kell hozzá szerencse, hogy ezek a fellegek az esőikkel úgy gyalogoljanak át rajtunk, hogy a megbolondított szeleik ne ellenünk dolgozzanak, hanem, vagy csak hagynak haladni, vagy ráerősítenek. Most éjszaka csupa jószándékú felleg hagyott el bennünket, tudtunk jócskán a routing sebessége fölött haladni.
Este kaptunk egy referenciát is, egy 595-ös Oyster hajó formájában, akik egy nálunk nagyobb, gyorsabb hajóval a közelünkbe kerültek. Mi értük utol őket lépésről lépésre, az A2-nek (A2 = gennaker) köszönhetően, aztán éjszaka a jó menetnek hála el is léptünk tőlük. Ők a cruising osztályban jönnek, gondolom nem zavarja őket. (Engem zavarna, hogy egy kisebb, más kasztba tartozó sajka így elmegy mellettem.)
Most délelőtt olyan szélben megyünk, ami magában épp csak kevés, de A2-vel épp csak sok. Maradunk a biztonság oldalán és az épp csak kevesebbel haladunk, de még így is jobban, mint a routing pöttye.
Reggel összejött a banda a kormányállásba, előszedtük apró, csoki mikulásainkat, amiket Anikó küldött a Zolival, és tartottunk egy szabályos Mikulás ünnepséget. Jelmezzel, – két sapka és egy nyakkendő szerű – énektöredékekkel, hülyüléssel, majd elmajszoltuk a fél csoki mikit, ami jutott egy főre. Nem nagy durranás, de kellemes félóra volt.
Fullasztó meleg van. Nem tudom hány fok, de itt a hajóban megáll a levegő, kimenni meg nem merek, csak ha muszáj. Visszahúztuk egy órája az A2-t. Kint az ügyeletes fiúk beöltözve, mint a beduinok. Egyikük a kormány mögött, a másik a csörlőnél. Ha nem kívánt változás, frissülés, szélirányváltozás történik, azonnal reagálni kell. Így jelentősen gyorsabban haladunk, de ennek ez a figyelem az ára. A fiúk vállalták, most végrehajtják.
Az Oyster “távolodik” tőlünk a hátunk mögött, főleg mióta az A2-vel megyünk. Gondolom nekik így kellemes, erre vágytak, ez történik. Amíg erősebb szélben az alapvitorlákkal mentünk mi is, pont ugyanazzal a sebességgel haladtunk.
Gyarapodnak a kötélmunkák, már nem a hajóval kapcsolatos, hanem ajándék darabok. A legváltozatosabb apró emlék darabokat varázsolnak a fiuk, amik igazán kézműves produkciók, és a srácok, akik gondolom hiányoztak a politechnika órákról, most kitesznek magukért.
Most, estefelé még mindig az A2 van fenn, bár munkás rávezetni a hajót. Nagyon változik a szélerő, kissé az irány, maradtak a hullámok, folyamatos munkában van a csörlős ember.
Kiült az egész csapat a kormányállásba egy beszélgetésre, lévén szombat este. Szó volt mindenről, társadalmi, politikai, gazdasági és emberi kérdésekről egyaránt. Kifejezetten érdekes hallani a fiatalok véleményét, őket foglalkoztató kérdésekről, amik jelentős mértékben hasonlóak a bennünket foglalkoztató kérdésekhez. Úgy érzékeltem, hogy nem is olyan nagy az eltérés a véleményekben, mint ami a korkülönbségből adódhatna.
Lassan sötétedik, el kell döntenünk, hogy marad-e az A2 fenn, vagy a lassúbb, de biztonságos orrvitorla kerül a helyére. Kompromisszum, marad, amíg biztonságos. Abban a pillanatban lehúzzuk, ahogy a 20 csomót meghaladják a szélnyomások.
12.04. 11. nap,
Délelőtt a kicsit legyengült szélben – 12 – 14 cs, a hullámzás ellenére fölhúztuk a gennakert. Jött hozzá néhány alig feltűnő felhő is, amik a méretükhöz képes markánsan befolyásolták a szelet. A szélműszer meghülyült, teljesen mást mutat erőre, irányra, mint, ami fúj. Tehát a szélre való kormányzás egyelőre kilőve. Marad a kompasz és a kéz. Jól haladunk, de ez a totálisan bizonytalan közeg azért megkéri az árát.
Tegnap észrevétlenül átcsusszantunk a Ráktérítőn. Nincs jelentősége, a nap már messze a déli féltekén jár a pályáján. Egész nap csöndes szellőben nagyvitorla, gennakerrel csoszogunk. Sajnos ez az előjelzés, nem is várhatunk markánsabbat egyelőre. Szerencsére a routing sebességét tudjuk tartani. Most van jelentősége igazán az ügyeleteknek, mert ott kell ülni és folyamatosan követni a szelet.
Délután már nem állhattam, hogy minden szélre vonatkozó jel elment a rendszerből. Gyakorlatilag szél szempontjából megvakultunk. Átnéztem mindent, de semmi látható, felfedezhető probléma nem volt, maradt a jeladó az árbóc tetején. Szerencsére van egy új, tartalékban. Fölhúztak a srácok, kicseréltem és láttunk nagy csodát, megjött minden adat. Igaz az árbóc közben nagyon le akart rázni, de nem hagytam magam. A fiuk megtapsoltak, mikor leértem, már ezért is megérte volna.
Helyi délután van, kialakult körülöttünk egy fél tucat zivatarfelleg. Kettő elhúzott mellettünk, mire lerántottuk a gennakert, a többi jön csak úgy összevissza. Persze lelassultunk. amíg vissza nem jön az alapszél, ami lehet fél óra, lehet több. Meglátjuk.
Elmentek a zivatarok, jöttek 30 cs-s széllel, amit vittek is magukkal. Maradt mögöttük 10 cs, ami épp hogy visz bennünket irányba, de lassan. Elment velünk szemben egy kétárbócos fregatt replika, nagyon látványos volt az egyik zivatarral a háta mögött. Volt rajta vagy 15 vitorla, mennek É-K felé. Lassan visszaszivárog a szél, csobogunk jó irányba. Ma este belépünk 1000 km alá.
12.03. délután 12:30, 10. nap,
Végre utolértük lefelé a szelet. Félő volt, hogy a routing annyira felvisz, hogy kifogy alólunk a hajtóerő. Ez azért volt, mert az elméleti sebességünk még mindig magasabb a valóságban elérhetőnél. A routing pötty rendben halad, de mi lemaradunk róla. Mostanra beállítottam a teljesítmény százalékot a programban, így egyformán haladunk a pöttyel. Egyből meg is változott a routing útvonala, most lefelé megy és jövünk a széllel a szélért.
Egy csapáson, változatlan vitorlázattal – teljes nagyvitorla, J2 – haladunk, sok feladat nincs. Tartjuk az ügyeletet, mellettük a standby csapat velük, és pihennek a pihenők, nincs sok munka, de a hullámzás miatt azért éppen elég munka a hajóban való mozgás és a lét.
Délután újabb kutatást végzek a hydro házatáján, meg kellene találni, hogy mi a rossz. Talán csak egy túláram biztosíték. A gond az, hogy a vezérlő be van építve az egyik ágy alá, és bontani kell, hogy lássuk.
18 – 22 cs-s szél fúj a szokásos irányból, 8 – 9,5 cs-s sebességgel haladunk a routing vonalán.
Horgászás, sütés, főzés helyett – ami sok más ARC hajón, leginkábba crousing kategóriában jó program – nálunk sok a beszélgetés az óceáni vitorlázás csínja-bínjáról, a világ és tudományainak körbejárása, különböző kultúrák, földrajzi helyek megidézésével. Fél éjszakák telnek el a csillagok csodálatával, felfedezésével. A fiúk ezért vannak itt, hogy fejlődjenek és elsősorban ez érdekli őket. Nagyon bennük a természet erejének, térnek, időnek a felfedezése iránti igény.
A navigáció, a vitorlázás trükkjei, az időjárás sajátos változásai, mind hatnak rájuk, majd időről időre visszazökkennek a saját korukba, világukba. Ilyenkor vannak „ők” és vagyok én, illetve Zoli, mint külső szemlélők. Ez HÁROM GENERÁCIÓ 15 m2-en. A „Z”, vagy „Alfa” generáció túl van reprezentálva, ők 6-an vannak. Mi csak 1 – 1. Hívnak bennünket a maguk világába, de szórakoztatóbb kívülről megfigyelni őket, mint beszállni. Aztán kis hülyülés, lazítás után visszatérnek a maguk tabletje, komputere mögé és belemerülnek a tanulmányaikba. Mindegyik készül valamire, mindegyiküknek vannak hozott kötelességei.
Mint kiderült, az elmúlt 24 órában mentük az út alatti legtöbb mérföldet, több, mint 200 SM. Most jól is jön, másrészt ez 100 %-os VMG. Vagyis, tisztán a célra tart. Vannak még fellegek a nap bármely szakában – vagy esik belőlük, vagy nem – az egyre növekvő meleg ellenére, vagy talán pont azért. A szelet mindig befolyásolják annak tükrében, hogy hozzánk képest merre vannak.
Próbáltam megjavítani a hydrót, de eddig nem sikerült. Látszólag működik, de nem ad áramot. Egy túlfeszültség biztosíték olvadt le, kicseréltem, de úgy tűnik ez nem elég. Folytatjuk.
12.02. 9. nap
Az éjszaka csapást váltottunk, elindultunk lefelé. Később még kell majd igazítani, de úgy éreztem – routing ide, routing oda -, hogy ha végig követem a kijelölt utat, akkor kifutunk a szélből. Itt fent, észak-nyugaton fogy el előbb, muszáj lejjebb mennünk. Mindenképpen kell, mert ott van a cél, de széltaktikai okból is így a helyes.
Végleg kimúlt a hydro generátor, ami hiányzik is, szomorú is és fölháborító is. Ennyi idő alatt, ennyi használattól akkor sem romolhat el, ha fejjel lefelé használom. Kézzel forog a propeller, de ha leteszem a vízbe, ahol a menetsebesség pörgeti, irtóztatóan csapágyas hangja van. Ennél a helyzet még rosszabb, mert amíg hajlandó pörögni, még ha sírva is, kellene töltsön. De se kép, se hang. Kimértem műszerrel, nem jön belőle áram. Utólag biztosan megtudom majd, hogy mit csinálok én rosszul, de ez most nem segít rajtunk.
Legalább napi négy – öt órát kell a motort járatni, hogy az alternátor termeljen elegendő áramot. A megfelelő fordulaton lead 60 ampert, a hajónak szüksége van kb 220 – 250 amperre/nap. A motorhasználatnak is megvannak a maga tanulságai, de ez nem napló téma. Van még kb 60 – 65 órára való üzemanyagunk, ami tartalékkal is elegendő a célig
Kivételesen hajnalra jöttek meg a zivatarok. Igaz, csak esőt hoztak szelet nem, de az alap 15 – 17 cs-s szél még fúj. Ha nem hátszélben kellene erőltetni a menetet, még elég is lenne. Így kicsit csöndes a haladás.
Zoli délre összehívta fiait egyfajta összegzésre a kormányállásba, amire meghívott engem is. Kíváncsi vagyok, hogy a legények mit hogyan látnak, élnek meg. Ja…, túl vagyunk az út felén, és a nehezebbik felén, ami a szél támogatására vonatkozik. Az első három nap nem ARC-s menet volt, kínlódva igyekeztünk kimenekülni a szigetek közül, és sok energia, idő ment el rá.
Amúgy sem szokványos ez a verseny a passzát szempontjából, mert végig valami, nagy területre lefújó, passzát szerű szél volt és van, sok peremjelenséggel, néha időszakosan passzátos felhőzettel, amit a leg változatosabb időkben kialakuló zivatarfelhőzet nagy területekre fölborít. Nehéz jó döntéseket hozni, állandó tűzoltásban vagyunk, merre, milyen vitorlákkal menjünk. Amikor a szél jó, akkor a hullámzás teszi nehezebbé a döntést, ha jó a szél is és a hullámzás is, akkor fél óra múltán jön egy zivatar és kezdhetjük előröl. Lehet, hogy én felejtettem el valamit, lehet, hogy keveset jártam itt, de most ismerkedek egy új világgal. A fiúknak persze minden új, nekik nincsenek ilyen dilemmáik
A csapat tagjai:
– Szmolár Botond, nemzetközi pénzügy, St Gallen, Svájc
– Tringer Máté, MI fejlesztő, Szingapúr,
– Somogyi Ábel, vezetés és management fejlesztés, Budapest,
– Tóth Péter Marcell, mechatronikai mérnök hallgató, Debrecen,
– Joó Máté, innováció management, Berlin,
– Ralovich Ádám, pénzügy, Budapest
Vezetőjük: Kovács Zoltán, matematikus, fizikus, közgazdász, MCC munkatársa, üzleti ismeretek műhely vezetője, valamint Fa Nándor, vitorlázó, hajógazda.
Zoli gratulált a csapatnak a megtett félúthoz, azt kérte a fiuktól, hogy az út második felében is legyenek ugyanolyan fegyelmezettek, mint eddig, maximálisan koncentráljanak egymásra. Készítünk egy élelmiszer leltárt, és igyekszünk kihúzni a teljes elfogyást a vége közelébe. Persze víz és liofilizált élelem van bőségesen, legfeljebb a kedvencek fogynak gyorsabban.
A valóság biztatóbb lett, mint a feltételezés, van még a friss vegyes élelemből is bőségesen, még nincs ok az aggodalomra. Attól még a leltár fontos volt. Közben este lett, egész nap békésen csorogtunk, jó irányba, minden és mindenki rendben van.
12.01. reggel, 8. nap
Tegnap délután megjelent a hajó alatt egy bálna borjú. Akkora volt, mint egy orca, de szürke, egyszínű, kicsi kardos hátúszóval. Valahol a közelben lehetett a mamája is, de azt nem fedeztük fel. Elég nagy hullámzás volt, nem volt egyszerű követni a borjút sem, hogy merre jár, mikor fúj, de velünk maradt vagy 15 percig. A fiúk örültek neki, de én nem. Sosem szerettem, ha ezek az állatok a közelembe jönnek, én csak vesztes lehetek.
Este megjöttek a szokásos, kicsapódó zivatarfellegek, egyik a másik után. Szerencsére nem ölték meg a szelünket, sőt, egyre keményebb nyomások jöttek, többször eláztunk, föltekertük, majd kihúztuk és újra föltekertük a fockot. Sok lett a szél, néha 30 cs fölött, és egyre agresszívebb hullámokkal. Sötétedés után aztán tartósan harminc fölé erősödött, határozottan soknak éreztem a teljes nagyvitorlát. Petivel már korábban megbeszéltük, hogy mi a reffelés módja, lépései, most eljött az idő. Hátszélben, komoly nyomások közepette, nekiálltunk megvalósítani az elméletet, centiről, centire leszedni az első reffet. 10 centi le a felhúzón, 10 centi le a reffkötélen. Így, szép lassan, de probléma nélkül lejött az első, ami maradt most reggelig is. Megnyugtató tapasztalás, hogy nem lettünk lassúbbak, csak sokkal stabilabb, biztonságosabb a menet. Most reggel még mindig nagy a hullámzás, bár gyengébb a szél kicsit, 22 – 25 cs.
Két vitorlás hajó is volt a közelünkben este. Az egyik nagyobb, kicsit gyorsabb volt nálunk, ment Antigua felé, a másik kisebb, ARC-s versenytársunk. Az esti zivatarokban valahol elmaradt, most nem tudjuk merre jár.
Az éjszaka az egy reff alatt szinte eseménytelenül telt, nem jöttek újabb zivatarok. Reggel sem, bár a szél visszaállt 20 – 24 cs-ra, de nem lassultunk így sem. Helyi koradélután éreztem, hogy kevés a felület, túl békés a menet. A fiuk éppen edzés utáni pihenőjüket töltötték a szokásos hülyüléssel, mikor kértem őket, hogy egy kis hasznos erőfeszítést is tegyenek – kireffelünk. Ugrottak mind, nem kell kétszer mondani, tudják, hogy miért vannak itt.
Zoli előremenet az orrfedélzetre egy liofilizált zacskóval, az ebédjével amíg a fiúk erejüket és adonisz-testüket mutogatták egymásnak, az óceánnak. Visszafelé repülőhalakkal teli zacsival jött, széles mosollyal – hoztam egy kis szusit nektek – mondja.
Szerencsére az előjelzésnek megfelelő a szél, ugyan a sebességet nem, de az irányt tudjuk tartani. Utóbbi a fontosabb.
A harmadik könyvemet olvasom indulás óta, igaz a másodikat és a harmadikat paralell. Attiláról szóló újabb művel kezdtem – ez végre nem barbárként írja le – egy magyar szerzőtől, majd Márai és egy amerikai bestseller mellette, ami Isten velünk való bíbelődését írja le, Isten szájába adva emberi gondolatokat. Érdekes, de átlátszó. Ennek megfelelően eladtak belőle 20 milliót. Persze amerikai.
Szelünk beállt a 20 – 25 cs-ra, de a hullámzás maradt nagyobb, valószínűleg a korábbi erősebb szél hagyatéka. Kicsit forgatják a hajót, erősen billegünk, de mást nem okoz.
Poz: 15:15 LP idö, 27fok, 26 perc É, 37fok, 48perc Ny, Lassan félúton leszünk.
Jó: tisztálkodás, fogmosás, mosakodás, higikendős testápolás. Rossz: erősen úgy tűnik, hogy csapágyas lett a hydro generátor. Magas hangon zúg és szerényen tölt. Sajnálom, mert ez az áramellátásunk alapja. Ha kiesik, csak a motor marad, napi több órai járatással. Van még a napelem, ami működik, de szerény részét adja a szükségletnek, és csak nappal.
Úgy döntöttem, hogy megelőzőm az esti kapkodó reffelést, miután már most gyülekeznek a fellegek szél felől, tehát levettük az elsőt, így jók vagyunk tartós 30 cs-ra. Most 22 – 27 cs fúj, de a zivatarfellegek szél felől jócskán fölé tolják az alapnak.
Volt egy Swan hajó fölöttünk, aki pár órája meghalzolt és megy lefelé. Már elment a vonalunk alá, így mi maradtunk legfölül. A mi időjárási előjelzésünk és úttervünk szerint éjfél tájban kell halzolni a végsőt. Az már levisz bennünket a szigetünk felé. Most 7 napot ír még. Amúgy rendben vagyunk, változatlanul jó a banda hangulata.
11.29.-e 6. nap
Beerősödött a szél, 20 – 26 cs közé, megnőttek a hullámok. Mostanra majdnem állandósultak a kialakuló zivatarfelhők. Eddig csak este voltak, most reggel is megjelentek, de éppen most, helyi déltájban is vannak körülöttünk. Látszólag befolyásolják a szelet, de igazából a változó szelek jelei a fellegek. Meglehetősen intenzíven forgolódik és pöfföl a látszólag passzát, de valójában csak a fél óceánra leterjedt K-ÉK-i szél és olyan, mintha passzát lenne. Annál sokkal intenzívebb és kiterjedtebb északra is.
Még tartjuk a teljes nagyvitorlát, de a J2-es focknak a felét föltekertük, hogy ne forgassa annyira a hajót. Ha erősödünk még a nagyvitorla 1 reff lesz a következő lépés. Átlag 8 – 11 cs között haladunk, most éppen a routing tölé.A csapat éppen vékony kötelekből tanul ajándék apróságokat kreálni Zolitól, kint a kormányállásban, több, kevesebb sikerrel. A röhögések persze megmaradtak, és talán az a lényeg, a produkciót meg majd meglátjuk.
Végre tudunk pontosan a meghatározott úton menni, nem visz el a szél se alá, se fölé. 20 – 23 cs-s szélben átlag 8 – 9 cs-s sebességgel haladunk. Ugyan nagyon hátszeles most is a menet, kicsit csattog néha a teljesen kitekert fock, de ez kell most, nincs választás. Gennakerrel tudnánk kicsit jobbat menni, de ebben a szélben, éjszaka kritikus volna pici előnyért.
Besötétedett, vannak, akik pihennek, vannak ketten kint ügyeletben, a többiekkel bent beszélgettünk emberi, filozófiai, társadalmi és szakmai kérdésekről. Tisztán látnak a fiuk, de nyilvánvalóan hiányzik még nekik a tapasztalat, akár azt is elhinni, amit helyesnek látnak. Van idejük bőven.Elvonultak a fellegek, amik kicsit megkavarták korábban a szelünket, tiszta az ég, világít a hold. A menethez képest béke van, nyugalmas surrogás.
ARC2025 11.28. péntek de, ONYVA77 Fa Nándor hajónapló
Kifejezetten zavar, hogy bármilyen routingot csinálok is csak percekre tartható. Vagy a szélirány, vagy a szélerő, esetleg a mi sebességünk más, így minden computeres okosság csak tájékoztató jellegű. Nyilván az is hasznos, de a bizalom már hiányzik. Az egymást követő, fél napon belül letöltött időjárási előjelzések jelentősen eltérnek, a belőlük készült routingok pedig egymásnak ellentmondóak. Attól tartok, hogy ez így is marad egyelőre. Szerencse mindebben, hogy az uralkodó szeleket ugyanonnét jelzik, mögülünk, csak az amőba változik nagyon intenzíven. Eddig az volt az infó, hogy keletről erősödik be, most alulról, bár nem akkor és nem úgy. Nyilván az időjárás játszik velünk, nem az algoritmus.
Ifjainkon is érzékelek némi változást, jelenleg kicsit több az ugratás, kevesebb a világot megváltó játék, bár a lényeg marad. Vidámak és optimisták. Mind többet tudnak, értenek a hajóból, az időjárásból, körülményeinkből és többet is tudnak segíteni, ha kell.
Zolinak, nem hétköznapi módon úgy van meg a tekintélye közöttük, hogy a viszonyuk abszolút közvetlen, szinte baráti. Van valahol egy üvegfal, amit egyik srác sem lép át, még a legdumásabbak sem. Jó látni, érzékelni, hogy van ilyen.
A csapatban kitört a sportszellem. Kezdte Raló, majd másodpercek alatt mindenik mellette termett, megtelt velük a kormányállás. Mire előkutattam a goprót, már javában zihált a banda. Fekvőtámasz, felülések, guggolások, ahogy, amire helyet találtak egy mozgalmas kupacban. Hívtak engem is, de én majd, ha lesz szabad tér, és szerényebb közönség. Félóra kemény sportot követően most más funkcióban került elő a vödör, tengervízzel fürödték le az izzadságot. Az izzadság sóját felváltja az óceán sója. Még le sem száradtak, már kitört rajtuk az éhség, nekiugrottak a még meglévő friss étel készletnek. Nem jósolok túl hosszú jövőt a korábban soknak minősített mindenféle ételnek. Kenyér, sonkák, szalámik, paradicsom stb. Raló rávetette magát egy üveg lekvárra néhány apró sütivel, csoda, hogy megmaradt az üveg. Most béke van és sóhajtozás, hogy kinek milyen izomláza lesz holnap.
Este, 19:00 LP idő
A szelek alapján úgy gondoltam, hogy fent tarthatjuk a gen-t, akár holnapig is, de jött egy iker zivatar, ami fölborította a terveket. Hirtelen kellett lehúzni a gen-t, helyette kihúztuk a fokot. Mire végeztünk 24 cs-s szél fúj és mindjárt szakad az eső is. Legalább elmossa a fedélzetet. Srácok ügyesen tették a dolgukat, segítettek, amiben kellett.
Aggodalmam, hogy elviszik a szelet, mikor tovább állnak.
Talpra ugrott mindenki, még a pihenősök is, kivonzotta őket a csatazaj.
Ahogy jöttek a fellegek, úgy mentek is 20 perc múltán csöndet hagyva maguk után. Kis idő kell, amíg visszakapjuk az igazi szelünket, de előbb, utóbb visszajön valami. Miután ezek a zivatarok mindig jelentenek valamit, szélerő, szélirány változást, kíváncsian várom, hogy mi jön mögötte.
Mögötte ugyanaz jött pepitában. Újabb zivatarok, újabb széllökések, mögötte gyengülések. Azért tudunk jó irányban jól haladni, de jó, hogy leszedtük a gen-t, nem hittünk a gyors, biztonságos átszaladásban. Tetejében a zivatarokkal egyidőben leszállt az este, csak fejlámpákkal tudunk működni. Szép a hold a fejünk fölött, amikor látjuk, nem takarják a fellegek. Max egy-két óra és visszaáll az eredeti szél, elfutnak ezek fellegek, amik az esti lehűléssel keletkeznek.
11.27. este 10:00
Sötétedés után meglátogatott bennünket egy common delfin csapat. Ahogy szokásuk, úgy a hajó orra körül úszkáltak kicsit, majd – talán mert nem láttak a sötétben bennünket – mentek a dolgukra.
Változatlanul gyenge szellőink vannak, még annál is gyengébb, mint az előjelzés volt, ismét csak cammogunk 4 – 7 cs között. Nagyon bízom a holnapra várható erősödésben, mert nagyon elmaradunk a routingtól, és a saját elvárásainktól is.
Sziporkázó csillagfény, bő félholddal, ezüsthíddal az óceánon délnyugat felé, varázslatos békés surrogásban telik az egyik legszebb éjszakánk. Holnap délután, este felé már benne leszünk az erősödésben, ami másért szép és lenyűgöző. Itt, ezen a passzátos övön én is csak napokat töltöttem korábban lefelé, vagy felfelé. Tartósan haladni benne nyugatnak ez hosszabb óceáni béke, igazán alkalmas az elmélkedésre. Ráadásul olyan társaságban, akik maguk is hajlamosak a csöndes beleélésre. Szinte süt a fiatalokból ennek a különös, általuk korábban nem tapasztalt nyugalomnak a hatása. A csillagok fénye, a hold hidja, a tér, a csobogással vegyes csönd, az éjszakai delfinek aktív brillírozása bárkinek maradó élmény. Ezeknek a fiatal fiúknak a hétköznapi életéhez képest pedig extrán új és totálisan más. Ezért is vagyunk itt.
ARC2025 11.27. délelőtt, ONYVA77 Fa Nándor hajónapló
A szél változatlan irányból, szinte változatlan erővel fúj, vagyis E-NE, 12 – 16 cs. Nekünk tiszta hátszél. Tegnap este, még az átmeneti felhőzetben kialakuló zivatarfelhők riogattak bennünket, de mindegyik felszívódott, mire odaértünk. Ma reggelre viszont már igazi passzátos felhőzet fogadott bennünket, amire fellelkesedve azonnal fölrántottuk a gennakert. A hullámzás már csökkent, így nem kritikus a menet, bírjuk ezt a vitorlázatot, amit igazából erre is találtunk ki. Most eljött az ideje. Hogy meddig, azt nem tudjuk, mert az előjelzés szerint erősödni fog ugyanebből az irányból 25 – 30 cs-ig.
A reggeli gennaker húzást már a fiúkkal együtt csináltuk, a következőt már lehet, hogy egyedül teszik. Lassan előkerülnek a srácokról előéletbéli információk, egyértelműen nincsenek csodák. Egyikük élvonalbéli vízilabdázó, a másikuk válogatott cselgáncsozó, harmadik és negyedik kézilabdázó, két srác sport mindenevő volt, illetve az. Vagyis tökéletes a felkészültségük fizikailag, szellemileg.Még nekem, aránylag sokat látott embernek is csoda a mai kommunikáció.
Itt ülök a komputer mellett, pötyögöm a mondanivalómat, majd egy pöttyentésre elmegy az információ, ahova akarom. Azután kimegyek a kormányállásba este, hanyatt fekszem és lenyűgözve nézem ahogy a starlink elvonul fölöttünk. Pici, csillagszerű fénypontok pontos egymásutánban, egy vonalban, mintha össze lennének kötve, követik egymást, ma már több mint harmincan. Gondolok arra az egy emberre, akinek kipattant a fejéből a gondolat, majd gondolok arra a szakember gárdára, akik megvalósítják ezeket a fantasztikumokat. Hétköznapi, emberi létünktől oly messze jár a tudomány minden ága, benne az űrtudomány is, hogy egyre törpébbnek érzem magam. Pedig ugyanolyan ember vagyok, mint eleink, akik „csak” a csillagokat látták az égen.
Az ARC alapítója, az erdélyi magyar származású, brit Jimmy Cornell eredetileg is tengerentúli rally-nak szánta a rendezvényét, miután sok angol és európai yacht indul át hagyományosan, minden ősszel Európából a meleg tengeri világba, gondolta, miért ne mehetnének ezek a hajók versenyben is.
Körülbelül 150 hajó indul útnak minden év novemberében, Las Palmasból Gran Canaria szigetéről, a Karib-szigetek felé, idén Saint Lucia a cél.A “nagy felvonulás” minden korosztályt és sok nemzetiséget vonz, egytestű, többtestű és akár motoros hajókkal is elindulnak a 27 lábtól a 100 lábig (8,23-32 m). Több mint 8000 yacht hajózott át a Karib-térségbe az 1986-os első ARC óta.Fa Nándor és Gál József már a Szent Jupát program előtt megismerkedett Jimmy Cornellel Budapesten, de akkor még másról szólt a beszélgetésük, ők akkor másra készültek.
Fa Nándor is versenyzett már az ARC-n 2003-ban, akkor is felkérésre tette, de a vállalásához a tisztán magyar legénység kiválasztását feltételül tűzte. A balaton legkiforrottabb, tapasztalt vitorlázóinak ajánlotta fel a lehetőséget és a csapattagok közt számos, jeles olimpiai és más vitorlázót láthattunk, akik sikeresen teljesítettek a versenyzésre “élesített”, kissé avittos 28,5 méteres “Öreg hölggyel”, így a kilenc fős “balatoni legénységben” együtt hajózott át az óceánon Nándorral pl. Fináczy Gy, Hajdú Balázs és Rauschenberg Miklós is, hogy csak pár nevet említsünk.
Az idei ARC mezőnyben a magyar lobogó alatt induló OnyVa77 kormányosa Fa Nándor, és az MCC “Generációk találkozása” projekt vezetője Kovács Zoltán, valamint hat tehetséges, fiatal egyetemista vitorlázó november 23-án rajtoltak a Kanári szigetekről, Las Palmasból, a cél: Karib szigetek, St Lucia.A 2700 tengeri mérföldes atlanti – átkelés egy átlagos yacht számára körülbelül 18-21 napot vesz igénybe.
A rekord 8 nap és hat óra, amelyet a maxi Rambler 88 (USA) állított fel 2016-ban.Tihanyi Tamásnak, a napokban megjelent cikkéből (Feol) idézve: “Fa Nándor szerint a hajón lévő csapat éppen annyira tehetséges, mint amennyire az ötven évvel ezelőtt vitorlázó fiatalok voltak: rendkívül nyitottak és minden készség megvan bennük arra, hogy pillanatok alatt bármit megtanuljanak.”
A teljes cikk link: https://www.feol.hu/…/fa-nandor-rajtol-ujra-vitorla…ARC 2025 Hajókövetés, tracking link: YB Tracking Viewer https://pro.yb.tl/arc2025/A Las Palmas-i rajt napjáról Eszes Tamástól kaptunk fotókat, aki Las P.-ban vitorlázó edzőként, coachként dolgozik és kikísérte a magyar hajót a rajtra. Köszönjük Tomi.
2025. Nov. 26.
❓kérdésünk❓ a szólóvitorlázás fb követőihez : az évente megrendezett ARC2025 idei, mintegy 140 hajós mezőnyében Fa Nándor is vitorlázik, ezúttal egy 50 lábas túrahajóval (pesze, hogy a Racing divízióban), ahol egy lelkes, fiatal, egyetemistákból álló, balatoni vitorlázó csapatot tanít, tréningez, vezet.
Nándor a felkérést követően egy évnyi munkát tett bele egy kicsit koros, Jeanneau 50DS túrahajó versenyzésre alkalmas felújításába, átalakításába, (Dini-karbon árboc, Raudaschl vitorlák etc)
és egy több fordulós válogató alapján állította össze a csapatot Kovács Zoltánnal, a “Generációk találkozása” projekt vezetőjével.
Ugyan a verseny egyáltalán nem szólóvitorlázásról szól, de miután Fa Nándor hajós aktivitása ezúttal is nagy érdeklődésre tett szert, sokfelől érdeklődő kérdések érkeznek, amikre itt módunk van az információkat közzétenni.
Érdekelne a lájkok illetve kommentek kapcsán, hogy milyen itt ezen az oldalon az érdeklődés, hogy
1️⃣.❓/ tegyünk-e ide valamilyen rendszerességgel információt,
2️⃣.❓vagy elegendő, hogy az itt alább befűzött linken mindenki megkeresi majd a megfelelő érdeklődésének való információkat.
Köszönjük előre is, a like-okat Igen-nek vesszük, vagy elegendő a kérdésre csupán egy számot, 1 vagy 2. odabökni.
Itt alább olvasható Tihanyi Tamáse témában publikált írása.
https://www.feol.hu/helyi-kozelet/2025/11/fa-nandor-rajtol-ujra-vitorla-verseny-legenyseg-kovacs
HAJÓKÖVETÉS: YB Tracking Viewer – ARC 2025 : https://pro.yb.tl/arc2025Jó szelet! Biztonságos versenyzést kívánunk!
Nov. 26. este
Köszönet a gyors reagálású szóló fb követőknekEgyértelműek voltak az igenek és az igények, így belekezdünk az ARC – Fa Nándor és a “Generációk találkozása” project kapcsán az ARC 2025 óceán átkelő verseny magyar hajós egységről szóló krónikába.In medias res: kezdjünk a
Fa Nándortól frissen kapott, az utóbbi 24 óráról szóló hajónapló részletekkel. ( *a következő hajónapló bejegyzések legfrissebbjei mindig a lap tetején olvashatók)
ARC 2025 11. 25. du 18:00 Besötétedett, mire elértük a sziget északi sarkát. Persze akármelyik csapáson mentünk, mindig lepörgött, így várt még ránk 3 – 4 további harzolás, az utolsó már sötétben. Még tisztán látszottak a sziget fényei, mikor gyengült, majd leállt a biztosnak hitt szelünk. Vagyis volt 4 – 6 csomós, de a 2,5 – 3 méteres keresztben hullámzás pokollá tette az életet a hajón. Először a gennaker le, majd a nagyvitorla is le. Hosszú himbálódzás, hajnal, mire megjött az ígért ÉNy-i szelünk, ami most délután is fúj még. Az előjelzés szerint ennek illene megmaradni a következő napokra. 11. 26. délelőtt.
Most jönnek az egyhangú, csobogós napok. Az északi pálya ellenére kapjuk a passzát-szerű szeleket, de jelentős felhőzeti különbözőséggel. Itt még nincsenek bárányfelhők, helyettük délutánra összeállnak kisebb zivatarok, amikből kevés eső jön ugyan, viszont kiválóan megölik a szelet. Éjszaka ezt kaptuk, többször is. Most, déltájban egyenletes 13 – 16 csomós szél fúj hátulról, tartjuk a 7 cs. körüli sebességet.Már két napja úgy néz ki, hogy nem fizet az északi pálya, a déliek hasonlóan haladnak, és fognak is a szigetekig.
Ha úgy tetszik reális verseny lesz, legalább is a táv nagyrészén.A fiúk lassan belerázódnak az ittlétbe.Válogatott, pontosabban kiválasztott a csapatom, kiket a projekt szervező team válogatott ki, aztán én azokat, akik kellően motiváltak voltak egy óceáni átkelésre.Hatan, hat irányból jöttek, úgy kulturális, mint geográfiai szempontból, illetve, ahol éppen tanulmányaikat folytatják. Jelenleg is a világ legtávolibb zugaiból érkeztek, felfüggesztve tanulmányaikat erre az egy hónapra.
Három nap kellett, mire mindnyájan túljutottak a tengeribetegségen. Igen gyorsan egymásra találtak. Olyanok, mintha ovis koruk óta együtt volnának, mindent megbeszélnek, segítik egymást – engem is – és ha van pár percük, azonnal játszanak valamit. Olyanokat, amik már az ő világuk, nekem nincs vele mit kezdenem, csak hallgatom, ahogy teleröhögik az óceánt. A harmadik napon mertem egy halzolást teljes egészében rájuk bízni, de ment gond nélkül.Jó látni, ahogy egyre magabiztosabban mozognak a hajóban és a kormányállásban, de a mentőmellény viselése kint és a kikötésig marad kötelező.”
minden jog fenntartva ©️Fa Nándor