Elöljáróban: nekem a szólóvitorlázás és a Vendée Globe határozta meg, és töltötte ki aktív életem közel 40 évét. A 2016-os versenyen, mint versenyző vettem még részt, azóta, ahol tudok és érdemes segítek. Segítettem tanácsokkal és tettekkel Denis Van Weynbergh-nek, aki az én volt hajómat vitorlázza, segítettem Conrad Colman-nek szakmai és filozófiai részletekben, és segítettem Weöres Szabolcsnak mindenben, úgynevezett „mentor” szerepben. Mindezt cégem működtetése, munka mellett, minden ellenszolgáltatás nélkül.
Szabolcs mintegy 4 éve keresett meg azzal az ambíciójával, hogy részt szeretne venni a 2024-es Vendée Globe-on. Akkor még úgy nézett ki, hogy eladó az én volt hajóm, így a terv arra épült. Visszavásárolni, felkészíteni, majd nekimenni a nagy kihívásnak. Közben Denis meggondolta magát, így Szabolcs úgy döntött, hogy másik hajót keres. Kínálat több is volt, csak a költségvetés határozta meg a választást.
Első perctől kezdve megbeszéltünk szinte mindent, ajtóm állandóan nyitva volt Szabolcs előtt. Amíg Szabi hajó ügyben a lehetőségeket tanulmányozta, addig én egy segíteni tudó és akaró barátommal jártam a lehetséges támogatókat, hogy összerakjuk Szabinak a szükséges anyagiakat. Teljes hitelességemet, kapcsolatrendszeremet bevetve haladtunk előre, és mire elérkezett a tettek ideje, pénzben és vállalásban megvolt a mi szintünknek megfelelő fedezet.
Szabi kikérte véleményemet szinte mindenben, de a biztonsági részletek kivételével meghagytam neki a döntések szabadságát.
Végül kevés olyan részletet tudnék most felsorolni, amiben meg is fogadta a tanácsokat.
Megszületett a döntés, megvette a hajót, és elkezdődött egy hosszú folyamat, átépítések, felkészítés, közben qualifikációs versenyek sora. Sűrű időszak neki is, és a háttérben nekem is. Ajtóm, műhelyem, hazai és a Les Sables d’ Olonne-i kapcsolatrendszerem nyitva, személyesen intéztem számtalan dolgot, néha saját költségen. Nem sajnáltam semmit, nekem a Vendée Globe szent ügy.
Itt ki kell térnem egy fontos részletre. Bár ismertem korábbról Szabit, tagja volt egy transzatlanti versenycsapatomnak, mégsem őt támogattam, hanem az ügyet. Eljuttatni valakit a Vendée Globe versenybe itthonról, és megmutatni az utánunk jövőknek, hogy lehetséges.
Azt gondolom, hogy ez a verseny volt az utolsó, ahol még szerényebb anyagi körülmények közül oda lehetett érni. Nyílik az olló, mindig több modern szárnyas hajó lesz a világban, a korábbi, – relatív – olcsóbb hajók már nem jutnak be. A következő versenyre már kitelik a limit az új, szárnyaló fejlesztésekkel. Ami elérhető árban van nekünk, azzal már nem lehet odaérni. Megjegyzem, ez esetemben, korábban is csak úgy volt lehetséges anyagilag, hogy magam terveztem és nagyrészt magam építettem hajóimat.
Szabi ment az úton az elvárható és minimálisan szükséges lépésekkel. Nem mindig úgy, ahogy én azt helyesnek gondoltam, de tudomásul vettem, hogy ő a maga útján, az ő tempójában, szakmai és emberi limitjei szerint halad előre.
A 2024. novemberi rajt előtti utolsó hónapban zajlott még a munka a műhelyemben, többnyire már csak én, saját kezűleg gyártottam a szükséges javító paneleket, fejeztem be a hajó törött tartalék kormányának javítását.
Udvaromból kiszállították a motorosomat Sables d’ Olonne-ba, hogy legyen, amivel kimennek majd rajt előtt és a rajtra, akiknek kell. Szolgálta a biztonságot és a médiát.
Közben folyamatos volt a visszajelzés Szabitól, hogy semmire sincs már pénz, kifogyott, nem jut már a szükséges új vitorlákra sem. Ez azért volt érzékeny tétel, mert az általa választott és legyártatott nagyvitorla nem az a minőség volt, amivel egy Vendée Globe versenyt végig lehet csinálni. Ezt jeleztem neki hónapokkal korábban, értette is, de hát a “nincset” nem lehet elkölteni. Ugyanez volt a helyzet a motorossal, és más beszerzésekkel is. Vagy ingyen jön, vagy nincs. A szegénylegény annyit és úgy tesz, amire a szűk költségvetése engedi. Szabi környezetében mindenki, én is, ennek tudatában tettük a dolgunkat, vállaltunk mindent, amivel méltó módon jelenhettünk meg ebben az amúgy nagyon módos, igényes közegben.
Először a rajt előtti napokban éreztem, hogy valami nem stimmel Szabolccsal. Nem úgy kommunikált, nem azt láttam a tekintetében, mint aki el akarja harapni a kötelet és alig várja, hogy kimenjen és megmutassa. Nem teljesen volt ott.
Elrajtoltak. Szinte teljes szélcsendben, majd lassan erősödő északi szélben.
Úgy a harmadik napon, már a Finister-fok után jártak, mikor jött a hír, hogy egy szélrohamban megfeküdt a hajó, az erősszeles gennakere leszedhetetlenül felcsavarodott az első merevítőre és végigszakad a nagyvitorlája is. Részletek semmi, síri csend. Én, aki rész-felelős voltam a krízis kommunikációjáért, sem tudtam többet.
Azonnali reakcióként fölkutattuk és ismerőseink által előkészítettük azt a madeirai védett öblöt, ami alkalmas lett volna megállni, zavartalanul javítani. Nem volt jó neki, Szabi félsebességgel ment tovább Gran Canariára. Las Palmas jobb, szárazabb, melegebb. Megállt ott. Időbüntetést kapott motor használatért, amíg bement a nagy kikötő védett öblébe, ugyanakkor elfogadta a rendezőség, hogy kikötői infrastruktúrát vesz igénybe, vagyis telepített mooringra kötött, ami korábban tiltott volt. Így legalább láthattuk a kikötői webkamerán, hogyan dolgozik, javítja a nagyvitorlát.
Hirtelen lett több száz mérföld hátránya a mezőny hátsó hajóihoz képest, ami várhatóan nőni fog, miután más időjárási zónába kerül.
Mire a Brazil partok közelébe ért már 3000 mérföld hátránya volt a vezető hajókhoz képest.
Azt hallottuk, olvastuk tőle, hogy kitartóan megy, sok van még hátra, igyekszik felzárkózni a többiekhez, miközben tisztán látszott, hogy kerüli a folytatáshoz jó szeleket és Fokváros irányába halad. Aztán jött a hír, hogy leszakadt az egyik árboctartó segédkötél, ami miatt sajnos ki kell kötnie Fokvárosban és ezzel föladni a versenyt.
Eddig és ennyi a verseny.
Szabi hazarepült Fokvárosból. Megkeresett, elmondta a maga történetét az eseményekről és megosztotta velem terveit a jövővel kapcsolatban.
„Folytatni akarom a kört, menni egy Fokváros – Fokváros távot egyedül az Antarktisz körül, hogy tapasztaljak, bizonyítsam a saját és a hajó képességeit. Közben megfelelő kommunikációval kárpótolni a támogatókat, lelkes követőket.” Egyetértettem vele.
Rá két hétre – a társa, Irina fb. oldaláról tudtam meg – elindultak kettesben haza, ellenkező irányba, az Atlanti-óceánon föl, vissza Európába, azzal a magyarázattal, hogy együtt szeretnének érkezni Sables d’Olonne-ba a mezőny végével. Azokkal, akik végigküzdötték a versenyt, a déli óceánokat, a szabályoknak megfelelően.
Közvetlenül a novemberi rajt után, amikor hazajöttem, tudomásomra jutott egy információ, miszerint a Szabolcs projekt számláján, amin csak a versennyel kapcsolatos támogatói pénzek voltak, ott van a költségvetés jelentős része felhasználatlanul. Nehéz el- és kimagyarázni, hogy miközben semmire sem jutott pénz – rendre olcsó, alkalmatlan megoldások mellett döntött és folyamatosan a szegénylegény szerepét vette föl úgy a hazai, mint a nemzetközi médiában -, hogy és miért maradt ennyi pénz mégis a számlán.
Bár nem volt, és nem is akartam beleszólást a költésekbe, utólag mégis morális felelősséget érzek. A Szabolcs melletti kiállásom és szakmai hitelességem volt az, ami kinyitotta az ajtókat és meggyőzte a döntéshozókat.
Most megkövetem mindazokat, akik miattam döntöttek pozitívan. Ugyanakkor megértem azon viselkedésüket is – ha úgy lesz -, hogy a maguk méltósága, jó híre miatt nem kérik számon, nem vesznek elégtételt.
A Vendée Globe verseny olyan, ahol bárkinek, bármikor lehet baja, történhet vele bármi. Ez a verseny is olyan most, ahol a hajók zömével súlyos balesetek, technikai sérülések történtek. Másztak az árbócra – egy kézzel is – szereltek, varrtak, lamináltak, menet közben. Álltak ki versenyzők most is megoldhatatlan sérülésekkel, pótolhatatlan veszteségekkel, illetve aki tehette, gyors javítás után a szabályok betartásával folytatta és befejezte az utat, befutott versenyen kívül. Jó példáit láthattuk a végsőkig való helytállásnak, de sajnos láthattunk alibizést is.
Szabi nem azt vállalta, hogy biztosan teljesíti a távot. Legfőképpen nem azt vállalta, hogy győztesként tér haza. Vállalta azonban azt, hogy a jóhiszeműség jegyében minden tőle telhetőt és elvárhatót megtesz a siker érdekében. Vállalta, hogy tudása és szorgalma legjavát beleadva örömet és büszkeséget szerez önmaga és az őt támogatók számára. Végül vállalta – konkrétan felém –, hogy a megszerzett támogatásokat kizárólag a felkészülésre költi. Ezeknek az alapvető elvárásoknak a teljesítéséhez megfelelő anyagi háttér és az általa összeválogatott csapat állt rendelkezésére, beleértve magamat is. Ugyanakkor az anyagiak jelentős részét valamiért nem használta fel, ami hiányzott a felkészülésből, és így visszaélt az őt támogatók bizalmával. Így azt is kimondhatjuk, hogy a fel nem használt támogatást a végső elszámolást követően illene visszaadni.
Egy dologban – úgy tűnik – Szabi Vendée Globe rekorder: eddig még senki nem volt a verseny történetében, aki az arra való felkészülést üzletnek tekintette volna, pénzt akart volna csinálni rajta. Szeretném hinni, hogy nem ez volt az eredendő cél, de jelek utalnak arra, hogy esetleg igen.
Végtelenül sajnálom, hogy az eredeti céllal ellentétben most szinte lehetetlenné vált, hogy a közeljövőben bárki is hasonló támogatást találjon, hogy higgyenek neki. Elment sok pénz, alig kaptunk cserébe valamit, viszont megkopott a több évtized alatt felépített hitelesség is.
Én együtt tudok élni ezzel a veszteséggel, bár nagyon szomorúan, de ti, akiknek még volnának ambícióitok, nagyon beszűkültek a lehetőségeitek.
Sajnálom a vitorlázó szakmát, sajnálom azokat, akik hinni akartak, lelkesedtek. Kicsit sajnálom azokat is, akik kritika nélkül odaálltak mögé, illetve állnak még most is. „Nem baj Szabi, majd később megmutatod nekik, fogsz te még nyerni is…” Sajnállak benneteket, mert igazán kiábrándító lehet ez a bukás nektek is. Szép dolog a kincstári optimizmus, csak a jövő nem azon épül, hanem a realitásokon.
Én az optimizmusom romjain már csak olyan valakit fogok a jövőben segíteni, aki Mini 6,5-ben kezd, majd Figaróban folytatva szerzi meg tudását, és a saját hitelességét a továbblépéshez. Nekik majd ismét lehet és érdemes lesz segíteni.
A 2024-es Vendée Globe hazai vonatkozásával kapcsolatos szerepemet a fenti sorokkal lezártam.
* A Vendée Globe verseny során, a Földkerülő szóló-nonstop vitorlázóverseny tracking alapján Fa Nándorral készült elemző videók, valamint a verseny rajtja előtt rögzített részletes IMOCA hajóbemutató videók a szólóvitorlázás Youtube csatornáján megtekinthetők több részben az alábbi linken.